A szakkör a hajdani falusi esték hangulatát idézi, ahol helybeli, vasvári, és a szomszédos faluból érkezett fiatalok, középkorúak és idősebbek vidám beszélgetés közben elevenítik fel a csuhé pödrésének művészetét, amellyel szép és hasznos alátétek, dobozkák, kosárkák készülnek.

Tavaly télen, a környéken ezt a mesterséget még utolsóként művelő csehimindszenti  Annus néni tanította meg nagy türelemmel a Hegypásztor Kör munkatársainak, hogyan kell sodorni a csuhéleveleket, hogy erős, tartós szálakat kapjunk, hogyan rögzítsük a szálakat a szegekkel kivert rámára, és hogyan szőjük be, hogyan mintázzuk a felületeket. Szinte az utolsó pillanatban sikerült átvenni tőle ezt az értékes, ám eltűnőben lévő tudást. Pedig milyen nagy öröm büszkén hordani a saját készítésű, elnyűhetetlen csuhé táskánkat (más néven cekkert), mennyi melegséget áraszt a magunk készítette edényalátét, kosárka, dobozka, vagy akár még papucs is, még ha türelmet és szorgos munkát is kívánt meg tőlünk!