A településen működő alapítvány nagyon aktívan működteti a faluban álló vályogfalú, nádtetős épületet, sőt két évvel ezelőtt egy szőlőhegyi rakott kőfalú pince is a birtokukba került, melynek zsúpolását a Hagyományos Házépítő készítette el, egy nyári tábor keretében.

Rengeteg programot valósítanak meg a tájház udvarán és a toldásként hozzáépített, modern foglalkoztató helyiségben.

Jó volt látni, hogy mennyire szépen óvják, rendben tartják az épületet és a benne lévő eszközöket is.

Mivel az ünnepséget -apropójához méltan – az elmúlt időszak segítőinek átadott oklevél és köszönet, valamint zenei produkciók töltötték ki, és ez az alkalom a helyi Művelődési Házban zajlott, ezért a Tájház megtekintése már szürkületben történt, és teljesen autentikus módon a Tájházban nincs áram.

A szőlőhegyre még a program előtt jutottunk el, szép napos időben, viszont a pince berendezését nem láttuk. A helyi néprajzkutató, Géber József elmondása alapján tudjuk, hogy szőlészeti eszközök, illetve a málnatermesztés eszközei találhatóak, mivel ennek volt hagyománya a területen.

Ezek mentén is ajánlanak múzeumpedagógiai foglalkozást, előre bejelentkezéssel. A pince körül friss szőlő és málnaültetvény növekszik.

Az ünnepi alkalomra meghívott között volt Lanczendorfer Zsuzsanna a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Főiskolai Karának egyetemi docense, akinek kötődése is van Felpéchez.

A néprajzkutató elénekelte a faluban gyűjtött „Deli Mári balladáját”

Nagyon sok helyi és környékbeli lakos összefogása kellett ahhoz, hogy a Tájház elnyerje jelenlegi formáját, illetve a működtetés során is rengeteg segítő, önkéntes megmozgatása szükséges, és ennek az alapítvány tagja és fő mozgatórugója, Dombi Alajosné Joli néni a fő szervezője.

Kívánunk nekik további sok-sok erőt és lelkesedét, mellyel a falut is szolgálja!