Az oszkói Öregpince tájházzá alakításában résztvevőkkel Somogy megyébe, Holládra látogattunk, ahol a pár hónapja polgármesterként tevékenykedő Kabai Gergely, és a szőlőhegy sorsát vele együtt szívén viselő Kovács József fogadott bennünket. Egy ősi homp mellett is elhaladva jutottunk el a szőlőhegyre.

A Bari hegy, mely a faluhoz közel esik, inkább erdő képét mutatja, de szigetként fellelhető benne egy-egy nagyon értékes régi pince, új telepítésű gyümölcsös. Korábban kb. 250 pince állt itt, gondozott szőlőkkel, mára kb. 25 épület maradt.  Területe 280 hektár.

A polgármester és segítője nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek a szőlőhegy megmentéséért. A kis lélekszámú, 220 fős falu lakóiból alakult egy nem formális csoport, akik egy-egy alkalommal részt   vesznek a programokban, tennivalókban, de javarészt ketten végzik azt a munkát, aminek „gyümölcseként” egy kizárólag helyi fajtákból álló gyümölcsöst telepítettek fajtamegőrzés céljából önkormányzati területen. A mikrotáji fajtagyűjtemény jelenleg  a felénél jár, és már van termést hozó fájuk is. 10 éve 660 régi fát írtak össze a Bari hegyen, mára kb. a fele él.

 Valamint egy kisebb bemutatópajtát építettek fel hagyományos falakkal – az épület is a technikák megőrzését szolgálja-, benne pedig különböző szépen felújított középorsós és kosaras prések láthatóak, melyeket mind a holládi hegyről gyűjtöttek össze.  A polgármester néprajzos végzettségű, így szakmai háttere is van a helyi gyűjtőmunkának.

Kovács József saját tulajdonú pincéjét is megmutatta, amelynek berendezése erősen emlékeztetett az Öregpincére.  Háromosztatú, vertfalú nádtetős épület, melyben egy bálványos prés áll a középen lévő préstérben.

A pince első szobájának ablakai vannak, de a villany nincs bevezetve. Ezt az épületet és környezetét tulajdonosa igyekszik a lehető legnagyobb gondosággal az eredeti állapotában és berendezésével megőrizni, és az ide érkező gyermek- és felnőtt csoportoknak megmutatni.

A pincéhez tartozik szőlő, kaszáló és erdő is. Megtudtuk, hogy korábban itt is a zsúpfedés volt általános, majd a rozstermesztés változásával cserélődtek a tetők nádtetőre.

A falutól távolabbi részen is van egy viszonylag nagyobb terület, ahol még fellelhetők pincék, szőlők, nyaralóként használt gondozott területek és itt áll a Szent Donát kápolna is, amely kívülről szépen helyreállított, de belülről alapos felújításra szorul.

A Festetics család az 1780-as években építtette. Egészen az 1960-as évekig fontos szerepet töltött be a szőlőhegy életében, majd a területek elhanyagolásával együtt a kápolna is romlásnak indult. 1990-ben már életveszélyes állapotban volt, amikor felkarolták. Évente egy alkalommal tartanak hegyi misét jelenleg.

Tervezik, hogy a kápolnát körülvevő területet almafákkal ültetik be, ahogy régen is volt.

Elmondták, hogy a turizmus nem jellemző náluk, hiába vannak 6 km-re a Balaton parttól.

Azzal búcsúztunk, hogy szívesen viszonozzuk a vendéglátást Oszkóban.

Bari hegyről a facebook-on:   https://hu-hu.facebook.com/pages/category/Community/Bari-hegy-113211628775912/

Majd elindultunk Táskára, és útközben a Lóki Csárdában elfogyasztottuk a finom ebédet.

Táskán Gadányi Albert polgármester és turisztikával foglalkozó munkatársa fogadott minket. Az ő „szőlőhegyük” egy faluhoz közeli, szinte teljesen lapos területen található, több, egymástól nem túl távoli része van a hegynek. Ezeket mind külön néven nevezik. (Öreghegy, Aligvárom,…) Összességében kb. 100 hagyományos építésű nádtetős épület található itt, 5-6 sorként.

Minket a kb. 35 épületet jelentő, helyi védettséggel rendelkező pincesoron kísértek végig vendéglátóink. Nagyon szépen rendben tartott nádtetős épületek állnak itt, melyeket a gazdáik rendszeresen felújíttattnak. Van természetesen elhanyagolt terület is köztük, de nem zavaró mértékben. Kb. 10-12 évente kell a nádat cserélni, ekkor a nádazó végig járja a sort.

Jellemző az épületekre, hogy lakás céljára is használták, sokan egész éven át, de volt, aki csak tavasztól őszig. Ezért gyümölcsös, gabonatermesztés és állattartás is folyt itt. A szomszéd településekről is voltak gazdák ezen a területen.

Napjainkban a szőlőhegyhez kötődő, évente ismétlődő, program a Márton napi borkóstolás, ami a gazdák pincéiben zajlik, és nagy megpróbáltatás minden érdeklődő számára, mivel végig kell kóstolni minden újbort…

Utolsó uticélunk Kehidakustány volt, ahol a Tájházat és a Mariska udvart látogattuk meg kedves vendéglátóink vezetésével.

Kehidát és Kustányt 1977-ben egyesítették közigazgatásilag. A település fejlődését nagyon nagyban segítette és máig is erősíti a fürdőkomplexum.

A Tájház 6 éve nyílt meg egy 1900-ban épült vályogfalú, 3+1 szobás épületben. A ház lakóira jellemző volt, hogy nem akarták az épp aktuális kornak megfelelően változtatni az épületet és a berendezést, így 1974-ben ez volt az utolsó ház a faluban, ahová bevezették a villanyt (kényszerből, mert a boltos nem akart már petróleumot hozatni egy család miatt). Így ez a ház ideális volt erre a célra, és a falu lakói is szívesen ajánlottak fel tárgyakat a kiállításba.

Minden helyiség döngölt padlós, a legkorábbi tárgyak a házzal egyidősek.

Szép példa a konyhában található kemencéhez épített csikótűzhely, és érdekességként megtudhattuk, hogy a mászókéményben hogyan készült a füstölt túró, amely egy sajtféleség.

Vezetőnk, Gellért Erzsébet, aki fazekasként is tevékenykedik, elmondta a totyafazék kialakulásának történetét.

A Tájházzal épp szemközt található a Mariska udvar, előtte pedig az ország legkeletebben álló haranglábját láthatjuk. Még máig is kézzel húzzák a déli harangszót.

A Mariska udvar és a benne álló lakóház ad helyet a programoknak, amelyeket Húsvétól Szent Márton napjáig szinte minden hétvégén megrendeznek. Gyakran kézműveskednek, főznek-sütnek az aktuális időszakra jellemző ételeket az udvaron lévő kemencében, egy nagyméretű felújított pajtában pajtaszínházi előadásokat tartanak és egy szép gyógynövénykertjük is van, ahol bemutatják azok hasznát.