Vissza a természethez, nagyapáink házához!

 Az Oszkói szőlőhegy látogatóit szokatlan látvány fogadja július derekán. Kalákában dolgozó lelkes fiatalokat láthat, amint egy, a régi korokból megmaradt pincén meglepő munkákkal foglalatoskodnak. Némelyek mosolygó arccal mezítláb sarat dagasztanak, mások szalmakévéket adogatnak egymásnak, néhány fiatal a tetőn zsuppkévéket rögzít, megint mások a ház falát tapasztják. Mintha sok évtizeddel forgattuk volna vissza az idő kerekét. Vajon mi készteti őket arra, hogy ilyen kemény kétkezi munkával töltsék a nyarat a tóparti strandolás helyett?

Először is a 26 éves Bihari Ádámot kérdezzük, a csoport vezetőjét, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának elvégzése után Franciaországban vályogépítészeti kutatóként dolgozott, és nemrégiben tért onnan haza.

Ádám, immár hányadik táborod ez itt Oszkóban?

Ádám: „Ez a negyedik tábor idén.  2012-ben kerültem ide a Hegypásztor Körhöz a „Nagyapám háza” mester-inas program keretében. A jó kapcsolatot kihasználva tértünk vissza, hogy az építkezés témáját adó pincét elbontsuk, ami eredetileg Csehiben állt a szomszéd faluban, de tulajdonosának már nem volt rá szüksége, és felajánlotta jobb célokra. Erre szerveztük az első tábort 2013. nyarán. Elbontáskor lerajzoltunk, dokumentáltunk mindent, megjelöltük az elemeket. 2014-ben már úgy tértünk vissza Oszkóba, hogy megvolt az elbontott pince új helye, ezen a nyáron eljutottunk a tető utolsó faszerkezeti elemeinek a felállításáig. Az összes tartó szerkezeti elemet helyre raktuk eredeti anyagokból, eredeti sorrendben. 2016-ban szeretnénk teljesen befejezni a zsuppfedést és a ház betapasztását is a tábor végére.”

Mi vonzza ide a tábor résztvevőit?

Ádám: „Alapvetően építész hallgatók adják a tábor gerincét, akiknek a kötelező szakmai gyakorlat mellett ez egy olyan lehetőség is, ahol az egyetemi elméleti oktatásból kiszakadva végre gyakorlati módszereket is elsajátíthatnak. Rajtuk kívül mások is jöttek, megfordult itt már pszichológus, fogorvos, és tanár is, az idén pedig frissen érettségizett útjukat kereső fiatalok is érkeztek. Az idei tábor érdekessége az is, hogy nem csak magyar résztvevők voltak.  Egy brazil lány érkezett Sao Paulóból magyar barátnője meghívására, két francia barátunk pedig Párizsból csatlakozott hozzánk, hogy magyar népi építészeti technikákat tanuljon velünk.

A vonzerőt nem is kell ecsetelni: a szép környezetben, kalákában végzett közös munka felemelő emberi élmény. Nem csoda, hogy sok a visszatérő résztvevő.”

Tervezitek-e a tábort jövőre is?

Ádám: „A Hegypásztor Körrel kialakult egy nagyon jó, barátinak mondható együttműködés, amit mindenképp folytatni kell. Egyenlőre nem találkoztunk más olyan lehetőséggel az országban, ahol hasonló feltételeket tudnának  biztosítani egy hagyományos népi építészeti táborhoz. Ha jövőre nem is ezt a házat folytatjuk, de a szőlő-hegyen mindig akad olyan, a hagyományos építéshez kötődő munka, ami megérdemli, hogy egy külön tábort szervezzünk rá. Bár a következő évi táborok témája ugyan még kérdéses, de az nem, hogy lesz-e. Várjuk a jelentkezőket jövőre is.”

Az építkezés helyszínén ismerkedünk meg a 22 éves Konczos Katával, aki nem csak, hogy minden eddigi táborban részt vett már, hanem több generációs felújítónak mondható.

Megtudjuk tőle, hogy szülei 30 évvel ezelőtt az első pincefelújításokon még udvarló párként vettek részt. Őt kis gyerekként több találkozóra is elvitték, ahol a sározó fiatalok újra és újra összejöttek. Ezek voltak a kezdeti élményei. Majd a Műszaki Egyetemen látta a hirdetést a népi építészeti táborról, és ő is szülei nyomdokába lépett. Ahogy elmondja, a tavalyi nyár legszebb hetét itt töltötte, pedig nyaralt a Balatonon is. A jó hangulatban, gyönyörű és nyugodt környezetben végzett munka igazán kikapcsoló, feltöltő élmény.

Megkérdeztük még Julie Baranger-t és Thomast Jamint, akik Franciaországból érkeztek, hogy mi szél hozta őket épp ide.

Julie: „Egy közös barátunk révén ismerkedtünk meg Ádámmal. Ádám mesélt nekünk erről a projektről, ami nagyon hasonló egy franciaországi hagyományos helyreállítási projekthez, és ez minket nagyon érdekelt.”

Thomas: „Én Julie-t követtem ide. Még sosem jártam Magyarországon, és szerettem volna ezeket az érdekes építészeti módszereket megtanulni. Mindketten ökológiai építészetet tanulunk. Szeretnénk minél többféle módszert megtanulni a természetes anyagokból való építkezés terén, mint amilyen a fa, föld, szalma. Építészekként szeretnénk ezekre a technikákra szakosodni.”

Julie: „Az ökológiai megoldások azért is érdekesek, mert ezek az anyagok olcsók, és az építkezés emberközpontú. A gépek helyett sok emberi kéz közös munkájára van szükség. Az egyszerűség, hatékonyság, és a környezetet tudatosság jellemzi.”

Thomas: „Egyedül nem lehet így építkezni. Mindenki bekapcsolódhat a munkába valamilyen módon. Ez egy kollektív építkezés, nem olyan, amilyet a szakemberek végeznek manapság, akik sajnos nem szívesen osztják meg a tudásukat.”

Julie és Thomas azt is elmondták nekem, hogy Franciaországban több weboldal is létezik, ahol segítséget kaphat a házát hagyományos módon felújítani vágyó. A hozzá legközelebb eső helyen részt vehet a munkában, és közben elsajátíthatja azt a tudást, amit azután a saját háza felújításában kamatoztathat. Ez náluk már nagyon népszerű.

Azzal vettünk búcsút egymástól, hogy reméljük, újra találkozunk a jövő évi tábor alkalmával.

 Nagy Csilla

fotók: Nagy Csilla illetve www.facebook.com/Nagyapám-Háza