2020. október 17-én tájházként megnyílt egyesületünk, a Hegypásztor Kör pincéje, melyet korábban Öregpince néven emlegettünk. A Pincetájház tulajdonosa és fenntartója az a civil szervezet, mely e napon tartotta 35 éves születésnapját. A megnyitó ünnepségen V. Németh Zsolt, kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos, a térség országgyűlési képviselője karanténba kerülése miatt csak videóüzenetével tudott „jelen lenni”, Dr. Bereczki Ibolya, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum ágazatokért felelős főigazgató helyettese, a Tájházszövetség elnöke és Dr. Illés Péter
etnológus, a Savaria Múzeum főmuzeológusa mondtak megnyitó beszédet, majd a pince két bejáratát a nagy pincekulcsokkal ki is nyitották.
Az egyesület részéről a jelenlegi elnök, Kovács István és az alapítók közül Zágorhidi Czigány Csaba építész, a szőlőhegyi népi építészet jó ismerője is aktív részesei voltak a megnyitónak, ismertetve az egyesület és az épület sorsának összefonódó történetét. A megnyitót Nagy Tiborné szavalata és Drimmer Julianna népdalcsokra színesítette.

A Pincetájház története

Öregpince - egy háromosztatú, 1846-ban épült boronafalú, zsúpfedeles présház, mely mindig is ezen a helyen állt. Az Újhegy nevű szőlőhegy a falutól 2 km-re érhető el, ennek egyik szélén, a Zalabér irányába vezető úthoz közel található a Hegypásztor Kör területe, ahol ez a pince is áll.
Népi építészeti szempontból jelentős, mivel megőrizte azokat a vonásokat, melyek a Vasi Hegyháton található többi hasonló korú pincére is jellemzőek, tehát alkalmas annak bemutatására.
Az egyesület 1986-ban vásárolta meg az épületet és állította helyre. Ezt követően kétszer is tűz pusztította, 1990-ben és 1999-ben. Mindkét tűzeset után helyreállították, de a korábban benne lévő és leégett prés helyett már nem került a pincébe hasonló méretű szerkezet, jelenleg
egy kisebb áll benne. Gyümölcsfák állnak körülötte, a pince képe harmonikus, tájba illeszkedő.
Egyesületünk céljaihoz illeszkedően határozta el kb. másfél évvel ezelőtt, hogy a területén álló pincét visszaállítja eredeti formájának megfelelően, és berendezését összegyűjti, azt megfelelőképpen kezelve bemutathatóvá teszi. Ebben a munkában egyesületünk szakmai segítője volt mindvégig Dr. Illés Péter etnológus, a Savaria Múzeum főmuzeológusa.

A Pincetájház helyreállítása

A pince hosszabb ideig tárolóhelyként szolgált, ennek megszüntetése lehetővé tette az eredeti funkció visszaállítását. Az épület minden része - aljzat, falak, födém és a tető - javításon esett át. A falakat több helyen- a korábbi tapasztást leverve - újra kellett tapasztani és a teljes felületet meszelni. A födém tisztítása megtörtént, valamint a tető éleit és gerincét kellett újra megrakni. Ezeket a munkálatokat a Naturarch Kft végezte. A helyiségek világítása is a bemutatótér funkcióhoz alkalmazkodóan készült el, ezt szakember kollégánk végezte el. A pihenőszobában egy digitális képkeret segítségével lehet archív fotókat nézegetni a Hegypásztor Kör általi pincefelújításokról, és a szőlőhegyhez kötődő életképek válogatásából.

Az enteriőr kialakítása, a bemutatandó tárgyak beszerzése

A bemutatandó tárgyak javarésze az egyesület tulajdonában állt már korábban is, mivel több, a Vasi Hegyháton található pincét javítottak vagy bontottak el kollégáink, így ezekből a pincékből mentettek meg több enyészetre ítélt tárgyat. Egyesületünk működését látva és céljait ismerve több magánszemély is ajándékozott már korábban szőlőhegyi eszközöket a Hegypásztor Körnek, épp a tárgy értékét felismerve, annak megmentését remélve ettől.
Ezen kívül több egyesületi tag is ajánlott fel a Tájház berendezését gyarapító tárgyat. Az egyik legértékesebb felajánlás az oszkói Szép Józseftől, illetve az ő örököseitől érkezett. Jóska bácsi a Hegypásztor Kör működését már a kezdetetektől végig kísérte, az Egyesületnek tagja is volt élete haláláig. Örömmel vett részt a programokon, segítette, tudásával támogatta az egyesület tagjait. Természetesen ő is borászkodott, szőlőhegyét szinte életének az utolsó
évéig, ameddig bírta erővel, gondozta. Még életében felajánlotta pincéjének hordóit, kádjait. Örökösei, tiszteletben tartva kívánságát, halála után megkeresték az egyesületet, így került a Hegypásztor Kör tulajdonába az a hordósor és a két kád, melyek ma a Pincetájház pince helyiségében láthatóak.
Különlegességei közé tartozik a dikónak nevezett, pihenést szolgáló, fakeretre készült rozszsalma fonatú ágy, és a préstér egyik belső sarkában található tűzpadka és szikrafogó, valamint a kölkes fazár.

A helyi közösség bevonása

A helyi közösséget is bevontuk már a létrehozás folyamatába. Ehhez gyűjtési felhívást tettünk közzé, melyben a tárgyak mellett archív fotókat is kértünk. Érkezett is több kép, melyeket szkenneléssel digitalizáltunk és rögzítettünk. Ezeket a digitális képkeret segítségével mutatjuk be.
Fontosnak tartjuk, hogy az egyesület tagjait megszólítva, illetve rajtuk keresztül a település lakosságát is elérve a még fellelhető értékeket össze tudjuk gyűjteni, és a közösség számára megőrizzük és bemutassuk ezeket. Ez az identitástudatot is erősíti a falu lakóiban, mivel az általuk sokszor már értéktelennek tartott eszközöket viszontláthatják egy olyan helyen, amely kifejezetten gyűjtőhelye az értékeknek. Ez egybecseng egyesületünk alapvető céljaival, hogy a szőlőhegyet, a szőlőhegyi életet fellendítse, ami a hegyen zajló gazdálkodásra is hatással lehet. A Hegypásztor Kör tevékenységét, a különböző szőlőhegyi programokat, a gyermek és felnőtt csoportok fogadását, az erdei iskolás programokat teszi teljessé a Pincetájház bemutatása. A megnyitóra az egyesület egyik tagja, Török Miklós a saját pincéjében korábban használt, vesszőből font mustszűrőt ajándékozott a Pincetájházba, mely azóta az enteriőrt gazdagítja. Végezetül álljon itt a korábban már említett Szép József egyik verse, mely a megnyitón is elhangzott.

Újhegyi tájleírás

Hajnali szél lengedezik,
A madár család ébredezik.
Gyülekeznek a nagy cserfán
Az Újhegynek a bejáratán.
Elférnek rajt néhány százan
Mint a mese országában.
Nagyot rikkant a pitypalaty
Idős bácsi lassan haladj.
Tarisznyába borosüveg
Billeg fejeden a süveg.

A fák mellett gémeskút áll
Raportra vár mint a huszár.
Azt várja tán hogy meghúzzák?
Hogy a vödröt elbuktassák?
Bólintgasson, bizonyítson
Hogy mindenkit megitasson

Ide jár a János kocsis
Szép a ló, de szerszáma is.
Meghúzza a csiga szárát
Megitatja pejkancáját.

Az ösvényen túl út keresztez
Oda tart a kőkereszthez
Ha elmész ottan a hegyedhez
Fohászkodj az Istenedhez.

Amottan a hegyoldalon
Van sokszor nagy vigadalom
Búbosbankák játszadoznak
Kis mókusok ugrándoznak.
Csúfolják a hegyi macskát
Mert nem pödri ki a bajszát.
Lent a völgyben pincesor van
Nádfedéllel takarosan
Vastag padló az ajtója
Vasrácsos az ablaka
Nyikorog a faprés benne
Nem tudom, hogy mit szeretne
Nincsen annak semmi baja
Csak fából van az orsója.
Dél felé néz a tornáca
Mint a betyárok csárdája
Asztal is van, nagy fatörzsek
Puha zsombék ülőkéknek.
Valamikor a hegypásztor
Itt sok dohányt elpipázott.

Oly szelíden ölel téged a természet,
Mint a virágszirom a sok édes mézet.
Nyiladozó fáknak édes illatába
Ott érzed magad a szép menyországba.

Ballagjunk hát el odáig
Az én kedves kis tanyámig.
Szomszédom a Lajos bácsi
Megnézheti őtet bárki.
Arcán a nyolcvannégy év meglátszik
Az élet ekéjének cifra barázdái.
A másik szomszéd még fiatal,
Lefelé könnyen szalad.
Harmadik a Vincze Imre
Összejönnek reggel-este.
Beszélgetnek jobb időkről
A régi szép emlékekről.
Hej mikor én fuvaroztam
Ezerkilencszáz harminchatban.
Akkor készült a nyolcas műút
Nem ismertük a földgyalut.

Hát mikor én masináltam
Nyolc-tíz évig egy hujába
Az öregjegyző nagy gőzgépe
Van annak már ötven éve.

Szép volt ám a fiatalság
Csak ne jött volna a katonaság
Levittek a Piaváig
Ott is vesztünk majd egy szálig.

Osztrák- magyar monarchia
Köllött neked komiszruha?

Közbe megereszti borral régi csoboját
Abból megönti a rózsás korsóját
Korsóból a pohárba kerül a vörösbor
Amitül az ember vére is megmozdul
Mikor a poharat fogják már a kézbe
Sóhajtásuk felszáll az egek egére.
Koccintanak egyet az örök békességre
(Nézi csak az ember, s könny tódul szemére.)
A másikra meg igyunk, az örök üdvöségre.
Adjon Isten bort, búzát, békességet,
Minden magyar embernek békés öregséget.

Szép József

Oszkó, 1981. 02. 22.