A néphagyományban máig is sok legenda kering a betyárokról, akiket ezen a tájon menősöknek hívtak. Állás nélküli pásztorokból, kanászokból, szökött katonákból lettek betyárok. „A jobbágysorban élő kiuzsorázott parasztság a maga emberi álmait érezte bennük megtestesülni, akik a fennálló renddel szembefordultak. A hegyháti erdőrengeteg jó búvóhely volt számukra, nehezen akadt pandúr a nyomukra.” Mozsolics Amália könyvében számos történetet lejegyzett a régi öregek elmondásaiból. Két híres betyár, Sobri Jóska és Savanyú Jóska errefelé is tanyázott. „Török Nani még látta a menősöket, mikor gyerekkorában a petőmihályfai erdőben vergányázott. Az árokban sütöttek-főztek. Még lábasuk is volt. Mindig az erdőben laktak. Nagy ezüstgombokat varrtak a lájbijukra. Valamikor kanászok vagy csordások voltak. A Festetich grófok kiadták a menősöknek a birkát, hogy a majorban kárt ne tegyenek. Zsiványoknak is hívták őket.” Az öregek még emlékeztek egy vasvári haramia társaságra. Domokos volt a vezérük. Egyik éjszaka lisztet loptak, másik nap meg híre járt, hogy a padlásról elvitték a füstölt húst, meg a zsírt. Megesett, hogy a teheneket is elhajtották az istállóból.

Sobri Jóska: A betyárok életét, tetteit, cselekedeteit valami különös, megmagyarázhatatlan titokzatosság lengi körül. Még inkább áll ez a legendás betyárvezérre, Sobri Jóskára, akiről az a hír járta, hogy nem rabol, csupán igazságot szolgáltat. Csak azokat sarcolja meg, akikhez a javak bőséggel, érdemtelenül jutottak. S ezek egy részét azoknak adja, akiktől elvették, a szegényeknek. A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra. Már 18 éves korában inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal, részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében. A cselekményre azonban hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év büntetésre, továbbá pálcázásra ítélte. A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a porkolábnéval való szerelmi kapcsolatáról. Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt, már kész kalandor volt. A börtönből való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését. Csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékein garázdálkodott. A Bakony és a hozzá közel lévő Vas, Zala, Győr és Veszprém vármegyék voltak működésük területei. Sok-sok legenda keletkezett Répa Rozival folytatott szerelmi viszonyáról is.

Savanyú Jóska: A legendák szerint Savanyú Jóska nem „olyan” volt, mint Sobri, ő gyilkolt is. Egy visszaemlékező szerint: „Nagy gavallér gyerek volt a Józsi. Egyszer elfogták lopáson. Mihályfa környékén volt a laktanyájuk. Becsípették egyszer kollégái. Mikor már azt se tudta, hogy kicsoda, kiment a kocsmából, kidülöngélt. Egy tuskóra letette fegyverét, aztán elbólintotta magát. Úgy fogták el a zsandárok.” Savanyú Jóskáról a nóta is megemlékezik: Savanyú Jóskának hat széles gatyája Megakadt a tüskebokor ágába, Tüskebokor ereszd el a gatyámat, Mert ha nem, levágom az apádat. (népdal)