Horváth Barnabásné nyugalmazott tanárnő elmondása alapján vegyük sorra a Hegyháton elterjedt népszokások közül a naptári év jeles napjaihoz kötődőket. Kezdődik Újév hajnalával, amikor a legények végig mentek falun, énekeltek a házak ablaka alatt, különösen ott, ahol lányok is voltak. Vízkeresztkor gyerekek járták a falut, „három királyok”-nak öltözve. E napon a pap, ahova hívták, megszentelte a házat, a kántor 2012 vízkeresztjén azt írta a szoba szemöldökfájára: 20+G+M+B+12. A farsang az egyik legvidámabb időszak volt. Egy érdekes és pikáns szokás terjedt el. Disznóölések idején a lányok beöltöztek legény ruhába, a sliccükbe vörös kukoricatorzsát tettek, és énekelve mentek kunyerálni, ahol éppen disznóölés volt. Az ajtórésen a torzsát dugták be, és a háziasszony arra akasztotta a hurkát, vagy a kolbászt. Ugyancsak a télhez kapcsolódik a tollfosztó. Téli időszakban a gazdasszony által meghívottak részvételével történt és történik máig is sok helyen. Csak lányok és asszonyok vehettek részt, mert az összejöveteleken, amellett, hogy a toll is „fosztódott”, a pikáns humornak is „bővibe” voltak. Időnként megjelentek a legények is, és felborították a rendet. Volt sütemény és pálinkás tea is. Sok népdal kapcsolódik a tollfosztóhoz, íme egy a sok közül:

Tollfosztóban voltam az este,

Édesanyám azt is kileste.

Mindig csak azt hányja veti szememre,

Kivel beszélgettem az este.

Nem beszélgettem, én senkivel,

Édesanyám testvéröccsivel.

Azzal sem beszélgettem én sokáig,

Éjfél után három óráig.

(népdal)

Húshagyó kedd hajnalán azoknak az „öreglányoknak” a háza elejét, akik a farsangon nem mentek férjhez, a legények megszórták törekkel, pelyvával. Nagy szégyen volt, ha lány nem vette észre, és nem söpörte el, mert nem kelt fel időben. A húsvét előtt minden házban nagytakarítás volt, kívül-belül megújultak a házak. Nagycsütörtöki népszokás Alsóújlakon a csörgetelés. Minekután a harangok Rómába mentek, a harangszót a csörgetelők helyettesítik. A gyerekek Nagycsütörtökön a falu négy égtája felé indulva húzzák végig a falu utcáin a két keréken guruló kereplő hangot adó csörgetelőt. A húsvét a keresztgyerekek napja volt, a keresztszülők ilyenkor ajándékot vittek a keresztgyerekeknek, ami három írott pirostojásból, néhány zsebkendőből, vagy egy pár zokniból állt. A délután a játék ideje volt a fiatalok számára. A réten korosztályonként verődtek össze fiúk, lányok, és játszottak közösségi játékokat, amelyeknél leggyakrabban a pirostojás volt a legfontosabb kellék. Vasárnap este volt a locsolóbál. Húsvét hétfőn reggel a fiúk locsolni indultak a lányos házakhoz. Húsvét után a következő népszokás a Szent György-járás volt. Zöldágat tűztek ki a kapura, az istállóajtóra, hogy Szent György lovag megvédje a gazdaságot, a házat, az állatokat minden bajtól. A pünkösdölés több településen máig is élő szokás. A fehér ruhába öltözött, virágkoszúval ékesített „királykisasszonyka” fölé hímzett kendőt a tartott négy kislány, és énekelték az „Elhozta az Isten, piros pünkösd napját…” kezdetű dalt, és sorra járták a házakat. A nyár a kemény munka ideje volt, aratás, cséplés a nagy melegben. A nyár végén kezdődött a búcsúk időszaka. Ekkor a rokonok összejöttek és jól kibeszélték magukat a régi időkről. Az ősz a szüreti felvonulással, mulat(t)ságokkal kezdődött. Minden faluban megtartották, és még máig is megrendezik a legtöbb hegyháti faluban. Szekerek, lovasok, traktorok feldíszítve, az emberek maskarába, különböző mestereknek beöltözve vonultak és vonulnak a mostani felvonulásokon is.

A Katalin bálokkal fejeződött be a báli  szezon az év során. A karácsonyi előkészületek az adventi időszakkal kezdődnek, a templomokban hajnali misékkel. December első eseménye a Mikulás volt. A fiatal legények beöltöztek krampusznak és főleg a lányos házakat vették célba. „Isten ments”, hogy lány ilyenkor el merte volna vinni a tejet a csarnokba, mert úgy elkapták, hogy megemlegette… A lucázás most is szokásban van, bár mára már kevesebb gyermek jár. Viszik a szalmát, arra térdelnek és mondják a verset, számtalan cifrasággal. „Luca, Luca kitty-kotty, tojjanak a tiktyok, ludjok..” Ha keveslik a jutalmat, például így kiabálnak vissza: „Egy tiktyok legyen, az is vak legyen!” A betlehemezés is szokásban maradt, az egyes falvakban más-más formában, más szöveggel, bő humorral. Szép énekeket is énekelnek. A csehimindszenti forgatókönyv szerint a műsor így fejeződik be:

„Hurka, kolbász, szalonna, pásztoroknak jó volna, ha a gazda nyújtana. Két korsó bor melleje, ha a gazda öntene”. A nagymákfai gyerekek tíz-tizenkét éve kezdték el a betlehemezést. Nem színpadon mutattak be produkciót, hanem házról-házra jártak, aztán ezt folytatták a nagymákfai felnőttek, akik előbb helyben, majd Vasváron is betlehemeztek. Más rendezvényeknél is fontos szempont, hogy azok a hagyományok, amelyek érdemesek arra, színpadi produktumból, újra az élet részévé váljanak. A legnagyobb ünnep a karácsony. Szenteste éjféli mise volt régebben minden faluban, ma már paphiány miatt, kevesebb helyen lehet megtartani. A korbácsolás december 28-án, az aprószentek ünnepén még élő hagyomány. „Friss légy, egészséges légy, kelléses ne légy az új esztendőbe…” A gyerekek fűzfavesszőből font, nyolcsoros, vagy tizenkét soros korbáccsal járják a házakat, és porolják főleg a lányokat, asszonyokat. Az egész évre jellemző volt, hogy az év bármelyik időszakában, bármilyen ünnepen, mindig jelen volt a humor.