A Hegyháton a nyugat-dunántúli nyelvjárás érvényesül. Az egyszerű falusi emberek, főleg az idősebbek, ma is szinte ugyanazzal a kiejtéssel beszélnek, mint évtizedekkel korábban. A nyelvjárás is megőrzendő értékeinkhez tartozik.

Mi csak így mondjuk…

Íme, egy idézet egy Petőmihályfai parasztember visszaemlékezéséből:

„A férfiak szállása télen az istálló, nyáron vagy a pajta vagy a szóráshéll vót. Amellik családba kevesen vótak, ott is ez vót a hellzet. Mer ott meg a szobát nem hasznáták máskor, csak bucsukor, amikor a rokonság összegyütt: ha meghat valaki, ott ravatalozták fö, meg a tort is ott tartották meg. Mer akkoriba a rokonság igen összejárt a bucsukra. Illenkor igen büszke vót a háziasszon, hogy szép, tiszta szobába fogadhattya a vendégségbe gyütt rokonokat.”