És jöttek keresztaljával a vasi és a zalai búcsúsok, hosszú kilométereken át, gyalogosan, a menet elején zászlókkal, kereszttel, imádkozva, énekelve. Jöttek, hogy elmondhassák gondjaikat, bajaikat, betegségüket, s hogy egészségüket visszanyerjék, fogadalmaikat teljesítsék, s hogy lelki és testi megújulást nyerjenek a búcsú által.

Vasvár a XIX. században vált nagyon ismert búcsújáró hellyé. A ma is élő Mária-búcsú hagyományaiban három fő elem játszik szerepet: a város egykori Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma (ma temetői templom, búcsúnapja: augusztus 15.), a domonkos-templom Mária kegyszobra, és a szentkúti kegyhely. Mária neve napja ünnepéhez kötődő szentkúti búcsú napja: szeptember 12. Szentkút-völgye híres Mária-búcsújáróhely. Horváth Ferenc, akit a vasváriak később Szent Ferencnek neveztek el, a katonaságnál vesztette el szemevilágát. Több évig élt világtalanul, mígnem szülei elhozták a Szentkúthoz, itt a forrás vizében megmosta szemét, és visszanyerte látását. Ezután remeteként élt a Szentkútnál, atyai örökségéből építtette a kápolnát, majd később megházasodott, de élete végéig gondját viselte a Szentkútnak és a zarándokoknak. A forráshoz több legenda szövődött az idők során. A forrás környékén élő remetékről már a XVIII. század végétől vannak adatok. A szentkúti búcsújárás a múlt század második felében lett széles körben népszerű. Az egész Dunántúlról érkeztek ide zarándokok, de főleg Vas és Zala megyéből, valamint a határ menti vend és sváb falvakból; egy-egy alkalommal gyakran több tízezer búcsús is összejött. Horváth Ferenc példája nyomán a szembetegségek hathatós gyógyszerének tartották a szentkúti forrás vizét, ezért a búcsúsok meg szokták mosni arcukat benne, hozzátartozóiknak pedig kis korsóban vitték haza a vizet. A századforduló előtt a Szentkúton kis fakápolna állt, a forrás vizét favályúban vezették (ebben mosakodtak meg a zarándokok), a mai kápolna 1900-ban, a lourdes-i barlang 1930-ban épült, környezetét pedig, azóta többször is rendezték.

„A búcsúsok rendszerint a délutáni órákban érkeztek. Legelső útjuk a templomba vezetett, onnan sokan kimentek a Szentkúthoz. A lányok általában fehér, vagy világos ruhában …fehér, világoskék vagy rózsaszín pántlikát vásároltak, kibontották hajukat, és fejük köré kötötték… Sokan kerestek szállást ismerősöknél, rokonoknál a pajtákban, de régen általában kint töltötték az éjszakát Isten szabad ege alatt… (Sokan) ezernyi gyertya fényénél (a templomban) együtt töltötték az éjszakát, csoportosan virrasztva, énekelve, imádkozva…”

A búcsúkat máig is megtartják, igaz, kevesebben vesznek részt, és már nem keresztaljával érkeznek a hívek. Az augusztusi búcsú (Nagyboldogasszony) a temetői templom ünnepe. Délelőtt 10 órakor körmenet indul a temetői templomhoz, ahol szentmisét tartanak. Délután litánia keretében történik a zarándokok búcsúztatása. A nagy búcsú, Mária neve napja bensőséges hangulatú. Az ünnep előestéjén, szombaton este a hívek körmenetben vonulnak a Szentkúthoz, ahol szentmisén vesznek részt, amit a (Domonkos) templomban virrasztás követ.