A térség, ezen belül Vasvár, két Európa hírű zarándokúthoz kapcsolódik. A Mária Út Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat. Kelet-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet, mintegy 1400 km-es távon, gyalogosan 60 nap alatt bejárható. A nyugat-dunántúli régióban, Celldömölk és Máriazell között, a Kőszegen áthaladó főútvonal mellett, két mellékútvonalat is kijelöltek, amelyek közül a déli Vasvár és Körmend érintésével, az északi a Fertőzugból indulva, a Fertői-tájon és a Soproni-hegységen át halad Máriazell felé. A vasvári szakasz Celldömölk – Csehimindszent – Vasvár – Máriazell között halad.

A Szent Márton Zarándok Út európai kulturális útvonal, 2005-ben jött létre. A kezdeményezés Franciaországból és Magyarországról gyakorlatilag egy időben, de egymástól függetlenül indult. A Szent Mártonút két csomópont köré szerveződik. Az egyik csomópont Szombathely, az ókori Savaria, ahol Márton megszületett, másik Tours városa Franciaországban, ahol Mártont püspökké választották, ahol a sírja is található. A két várost összekötő fő útvonal Magyarországot, Szlovéniát, Olaszországot és Franciaországot érinti, de vannak leágazásai Horvátország, Szlovákia, Csehország, Hollandia és Németország felé is. A Szent-Márton úthoz kapcsolódó tematikus útvonalak között szerepel a „Via Sopianae” alternatív útvonal, mely érinti a hegyháti Nagytilaj községet is, ahol Szent Márton templom található.

Út menti kőkeresztek

A Nyugat-Dunántúlra látogató idegennek is feltűnik, hogy minden faluban talál kőkereszteket, a Vasi Hegyhát településein összesen mintegy 240-et. A Hegyhát lakosságának majdnem teljes egésze katolikus. Az  1800-as évek elején a parasztságnak még nem volt anyagi lehetősége, de a kiegyezés után egészen 1920-ig nagyon sok kőkeresztet állítottak az utak mentén. Pedig nem kevés pénzbe került a kereszt elkészíttetése és felállítása, amit a püspökség csak úgy engedélyezett, ha a keresztet állíttató körülbelül ugyanannyi pénzt letétbe helyezett a banknál a későbbi folyamatos karbantartásra. Ezért alapítványokat hoztak létre, Vasváron az eredeti alapítványi könyv is megvan. Az 1950-es években az alapítványokat megszüntették, azóta a kőkeresztek gondozását a falvak lakói végzik. Hogy mi volt a céljuk az utak mentén álló kereszteknek? Vallási rendeltetésükön túl az év bizonyos napjain, búcsúja alkalmával vagy akár a mindennapok során vallásos megnyilvánulásra: keresztvetésre, rövid fohász elmondására, imádkozásra késztették a mellettük elhaladókat, szertartások, egyéni és közösségi ájtatosságok (keresztúti ájtatosság stb.) színhelyei voltak. A kereszteket állíthatták fogadalomból, hálaadásból, lehettek az egyéni vallásosság vagy a közösségi áhítat emlékei. Az útszéli feszület tisztelete és megbecsülése ma is él, és általános a magyar katolikusság körében. Az előtte elhaladó férfiak megemelik kalapjukat, a nők pedig keresztet vetnek. A búcsújárások útvonalába eső kereszteket a búcsúsok énekkel és imákkal köszöntötték, így hagyományos megállói, állomásai voltak a zarándokútnak. A kereszthez hasonló tiszteletben részesültek a különböző szentek faluszéli és határbeli szobrai is.