A hagyományos gyümölcsfajták már-már kiveszőfélben voltak hazánkban. A gyümölcsösökben a régi fajták helyett nemesített alanyokat ültettek és többnyire ültetnek ma is. A nemesített fajtákra jellemző, hogy sok permetezést igényelnek, ami egyrészt költséget jelent, másrészt az ember egészségének sem használ. Ahogy másutt, így a Hegyháton is vannak még régi gyümölcsösök, az őshonos fák elsősorban a kevésbé gondozott kertekben maradtak fenn. Napjainkban újra kezdik felfedezni a régi fajtákat, amelyek ellenállnak a betegségeknek. A tájfajták évszázadok alatt bizonyították életképességüket azzal, hogy fennmaradtak. A Hegyháton a „Tündérkert” program keretében kezdődött el őshonos gyümölcsfák telepítése. Először a Hegypásztor Kör területén, azt követően még számos településen, főleg közösségi kertekben. Érdekes kezdeményezés, hogy a Hegypásztor Kör birtokán a csemetéket családok ültették a gyermekek számára, abból a megfontolásból, hogy ezzel talán az újabb generációknak nagyobb lesz a kötődése a faluhoz, illetve az tájra jellemző gyümölcsökhöz. A kis fákon a  gyermek nevét tábla jelzi. A faültetést kiterjesztették Vas megye más térségeire is, összesen 16 faluban, közösségi területeken, köztük hat hegyháti településen: Petőmihályfán, Oszkón, Győrváron, Csehimindszenten, Alsóújlakon és Vasváron ültettek el gyümölcsfa csemetéket.

Az évtizedeket, sőt évszázadokat megélt és átélt gyümölcsfajták jellemzője, hogy ellenálltak mindenféle gombáknak, rovaroknak, ezért maradtak fenn. Az ősi alma, körte, vagy barack gyakran nem olyan nagy, annyira szép, talán nem olyan kerek, de garantáltan vegyszermentes, vagyis egészséges. Őrzi, hosszú évek alatt megszerzett ellenálló képességét, kevés törődést, idő- és pénz ráfordítást igényel – ez az igazi értéke.