A Vasi Hegyhát jellemzője, hogy a falvak többségéhez, 1-2 km-es távolságban szőlőhegy is tartozott. A dombok hátán felkúszó telkeken szőlőskert és gyümölcsös egészítette ki a család gazdaságát. A szőlőhegy természetes tartozékai voltak a boronafalú, zsuppfedeles présházak. A boronafal szálfákból, gerendákból készült. Lényeges sajátossága, hogy a fal meghatározó elemei vízszintesen egymásra helyezve fekszenek. A falakat általában sárral betapasztották, rendszeresen meszelték. Az épületet többnyire zsuppal fedték be. 1948 utáni a kollektivizálásnak a szőlőhegyek is áldozatul estek. Az elhagyott, gondozatlan telkeken a gyümölcs és szőlőültetvények elvadultak, a pincék romlásnak indultak, sőt, később összedőltek. Az 1980-as évekre a hagyományos építésű szőlőhegyi présházak közül csak kevés maradt épen, szerencsére azonban egy-egy szép „zsuppos pincét” szinte minden szőlőhegyen találunk, a legtöbb és legjobban karbantartott épület a petőmihályfai és az oszkói szőlőhegyen maradt fenn. A legrégebbi épületek a 18. század közepén, vagy második felében, teljes egészében fából készültek. A pincék többsége háromosztású, az épület közepén lévő bejáraton a présházba léphetünk, innen nyílik a kétoldalt a bortároló és egy szoba vagy kamrafunkciójú helyiség. A présháznak nincs mennyezete, az itt álló bálványos prés általában felnyúlik a tetőtérbe. A bejáratot és a helyiségeket is vastag tölgyfapallókból ácsolt ajtók védik, amelyeket vagy erős kovácsoltvas zárak, vagy nagyon régies és különleges „kölkes fazárak” zárnak. A boronafalú pincék dokumentálása és felújítása az oszkói szőlőhegyen kezdődött meg 1985-ben, amikor jórészt fiatal helyi értelmiségiek összefogásából megalakult a Hegypásztor Kör. A civil szervezet legfontosabb céljaként az értékmegőrzést határozta meg, ami magában foglalja a pincék (présházak) védelmét, felújítását, a hagyományok ápolását. Ezzel egy hosszú évekig tartó nagy munka indult útjára, nemes célok érdekében. A Hegypásztor Kör 1986-ban az oszkói szőlőhegyen a helyi fiatalok összefogásával vásárolt egy 1800-as években épült romos présházat, aminek felújítását hamarosan sikerült megkezdeni. Ettől kezdve tudatos, tervszerű munka indult el a szőlőhegyek megmentésére. Több szőlőhegyi pincét újítottak fel Oszkón és Petőmihályfán. Ez azért is nagy jelentőséggel bír, mert addig csak a múzeumfalukba áttelepített hagyományos boronafalú épületeket újítottak fel.