Épített örökségünk
A Vasi-Hegyhát falvainak hagyományos faépítkezését az erdők hasznát féltő földesúri tiltások sem tudták minden esetben visszaszorítani. A falvak egy részében a 18. század második felétől kezdtek áttérni a sövényfalú lakóházak építésére. A 19. század derekától mind gyakrabban építettek tömésházakat, döngölt agyagból. Az épületeket leginkább zsuppal fedték, a zsúptetőket hosszú szárú rozsszalmából készítették. A helyi népi építészet leginkább archaikus emlékei a szőlőhegyi présházak – ahogy a helyiek nevezik: pincék. A falvaktól távolabb fekvő szőlőhegyek öreg gesztenyefáival, gyümölcsöseikkel és ódon épületeikkel a hegyháti táj meghatározó emlékei.
Az oszkói szőlőhegy bejáratánál, a hegyi út elágazásában található a hegyikereszt, mely előtt a gazdák még mindig megemelik kalapjukat. A hegyikereszt alapítóle...
A paraszti gazdaságban körforgás volt jellemző, nem keletkezett hulladék, természetes anyagokat használtak. A rozsot elvettették, learatták, a szemből kenyér le...
A Vasi Hegyhát jellemzője, hogy a falvak többségéhez, 1-2 km-es távolságban szőlőhegy is tartozott. A dombok hátán felkúszó telkeken szőlőskert és gyümölcsös eg...
