Hol volt, hol nem volt, ott, ahol most a Feneketlen tó süppedéses mocsara terül, valamikor hatalmas vár állott. A kegyetlen várúr, Vas Miklós kiszemelt magának egy tündérszép leányt, Kolta Hajnalkát, aki viszont Gyana Gézát szerette. Az ifjú háromszor is legyőzte a Vas-vár urát a Hajnalkáért folytatott vetélkedésben, de a vereség tovább növelte Vas Miklós vágyát és gyűlöletét. Gyana Gézának csatába kellett mennie, miközben a Vas-vár ura elrabolta Hajnalkát és a várába vitte. A lány háromszor mondott átkot a várúrra és azt kívánta, süllyedjen el a föld alatta. Ekkor inogni kezdett a föld és Vas Miklós vára elsüllyedt egy ingoványba a várúrral és Hajnalkával együtt. Gyana Géza hazaért a csatából, és egy kis aranykígyót is hozott magával. A kígyócska lesiklott a tóba és egyenesen a Vasvárhoz úszott. Megkereste Hajnalkát és mivel nagyon megsajnálta a fiatalokat, kígyóseregével a mocsaras vizet kitisztíttatta, hogy Géza és Hajnalka újra találkozhassanak. Géza, ahogy meglátta Hajnalkát belevetette magát a feneketlen tóba és így lettek újra egymáséi. Ám a vár, örök lakásául szolgál a fiataloknak. A megszabadulás lehetősége a Kígyókirály hatalmába került, azzal lehet az átkot semmivé tenni, ha valaki szilveszter éjjelén, mikor a kígyó kiemelkedik a tóból, leakasztja a várkulcsot a nyakából. Ha ez megtörténik, Géza és Hajnalka a földön folytathatja tovább életét. A kígyó, a legenda szerint, minden évben betartja a szavát és szilveszter éjfélkor felemelkedik a tóból, a kulccsal. Egyszer, talán majd akad egy bátor férfi, aki leakasztja a kígyó nyakából a kulcsot, hogy a szerelmesek újra a fényt és meleget adó Nap alatt lehessenek boldogok. A legenda máig a köztudatban él, olyannyira, hogy egy naiv művész, Szántó Imre saját költségén megformálta a kígyókirályt a kulccsal együtt. A monumentális, három méter magas, a Csónakázó-tó partján álló szobor mára Vasvár egyik jelképévé vált.